Nagyon sokan és sokat írnak az anya-hasakról: normális-e, ha lapos?! Nem gáz-e ha striás? Zavarjon-e a narancsbőrös combunk? Küzdjünk-e a megnyúlt bőrrel és plusz hurkákkal vagy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk?
A munkám során rengeteg nővel (főleg anyukákkal) dolgozom, és visszatérő dilemma, hogy elfogadjuk-e azt, akivé váltunk az évek és szülés(ek) során, vagy igenis akarjunk vonzóbbá, feszesebbé válni?
Szeretném egy kicsit letisztázni a téma körül kavargó gondolatokat. Kezdük azzal, hogy valójában elengedhetjük az alap zavarodottságot, a diszharmóniát, hiszen mindkét gondolati irány helyes:
- ÖNELFOGADÁS: az ember elfogadva-lenni, szeretve-lenni vágya is ősi, kódolt vágy bennünk - emiatt születnek és válnak népszerűvé a fogadjuk-el-magunkat típusú cikkek, hiszen megnyugtató (és sokaknak újdonság-élmény) az a gondolat, hogy mostantól nem kell ostoroznunk a saját testünket. Az önszeretetben való feloldódás, az érzés, hogy jó vagyok így ahogy vagyok, egy csodálatos állapot, ami az egészségünk, lelki egyensúlyunk és bizony! ideális testsúlyunk alapja is!
- VONZÓVÁ VÁLNI: azonban ne feledjük, hogy a vonzónak-lenni, tetszeni magunknak és másoknak szintén egy alapvető igény. Teljesen felesleges úgy küzdeni a bikinis-lányos-reklámok és manipulációk ellen, hogy egyszerűen elhanyagoljuk a testünket. Ráadásul szinte soha nem is működik, ha letagadjuk, hogy érdekelne a külsőnk. Borzalmas látni azokat a nőket, akik kijelentik, hogy elfogadják önmagukat, de mélységesen megbántva és megalázva érzik magukat, ha a szeretett férfi egy másik nőt néz meg az utcán...
Anyukák! Kezditek érteni?!
Nem kell idegeskedni ha e kettő motiváció közül bármelyik is hatalmába kerít. Sőt, hozzuk őket harmóniába:
1. Szóval első lépésként fogadjuk el, hogy az elfogadva-lenni érzése (egyszerűsítve: önelfogadás) és a vonzóbbá-válni vágya (egyszerűsítve: változás) egymást NEM kizáró érzések és vágyak, hanem bennünk élő ősi késztetések.
2. A második lépés, hogy azt is megértsük: e kettő nemcsak egymás mellett van meg békében, hanem egymást támogathatja is! A görcsölés nélküli, önmagunkra-fókuszálós önszeretet a fejlődés és harmónia alapja. A harmonikus gondolatok, energiák, lélek az optimális testsúly alapja is. Ez a fejlődés passzív szakasza. De ehhez kell a fejlődni vágyás is, a nyitottság a változásra, különben sosem mozdulunk meg - márpedig a fejlődéshez kell ez az aktív szakasz is, hogy igenis jobbá akarunk válni és teszünk is ezért.
3. Kicsit ellentmondok az előző pontnak, mert vallom: az önszeretet nem egy passzív érzés csupán, hanem apró döntések sorozata, és felelősség is. Nem abból áll, hogy büszkén kiposztoljuk valahova, hogy szeretjük önmagunkat. Hanem hogy a legjobbat szeretnénk adni önmagunknak, a testünknek is, pl. minőségi tápanyag, mozgás (=flow) formájában. A szép forma innentől csak kellemes mellékhatás.
4. Amit még el kell fogadnunk: a szebb külső ugyan erősebb motiváció, de a fitt életmód nem csak a formáról szól. Hanem az egészségünkről is! A hideg kiráz, mikor olyan posztba botlok, mely mondjuk a túlsúlyt élteti - vessetek meg, nem tartom zseniális ötletnek, hogy az "elfogadás" zászlaja alatt, egy kóros állapotot tart fent valaki. Anyukák! Igenis, tessék leadni a nagy súlyfelesleget mely számtalan kockázattal jár, rossz hatással van az ízületekre, egy és a hangulatunkra, energia szintünkre. Tessék kipucolni a hasi zsírokat. Az hogy gyereket szültünk nem hiszem hogy feljoogosít arra, hogy egészségtelen állapotban tartsuk a testünket* - sőt! A gyerek ne kifogás, hanem pontosan hogy indok legyen.
(*természetesen nincs szó arról, hogy mindenki legyen kockahasú. A vérnyomást, testzsír-százalékot stb tekintve célozzuk be az "egészséges sávot" - ez bőven elég.)
Remélem átlátható, hogy mit is szeretnék mondani. Persze ez a poszt szintén ne legyen számodra szentírás: pont ezt akarom megértetni, hogy magadra hallgass, a saját elképzeléseidhez alkalmazkodj! Találd meg az aranyközéputat és ne gondolkozz klisékben! Egy kis személyes: én a szülés után néhány évvel (egy csomó más lelki folyamatot rendbetéve) elértem a számomra ideális testsúlyt - amely korántsem minimális testzsír-százalékot jelent, de egy számomra tetsző formát, egy jó energiaszintet, és egy harmonikus életszakaszt.
Az én anyahasam pl. így alakult vissza néhány hónap alatt (lásd lent) és őszintén örülök neki! (A VIP csoportomban azt is elárulom a napokban, hogyan csináltam. Csatlakozz ha érdekel!)
Ha tetszett a poszt, ajánld barátnőidnek is! ;) Nézelődj a blogban még több fitt tippért!
www.holisztikusfitnesz.hu
Blanka
