Mint korábban írtam: amint betöltöttem a 29. életévemet, elhatároztam, hogy az évek óta tartó szorongásos-depressziós állapotból kijövök. Egyelőre gyógyszer, külső segítség nélkül. Adtam magamnak 30 hetet, hogy néhány kisebb-nagyobb változtatást bevezetve, új életérzésekre (bármire ami pozitív) és eredményekre tegyek szert.

Az 1. héten arra figyeltem, hogy végre megfelelő mennyiségű folyadékot vigyek be a nap folyamán, és eleve: egy pohár kristálytiszta vízzel, és megfelelő vitaminbevitellel indítsam a napom.

Most a 2. lépésként még mindig a reggelemmel variálok: most arra koncentrálok, hogy a reggeleket kevésbé agyalósan, kattogósan indítsam. Ugyanis az agyalás királynője vagyok, folyamatosan jár a -ahogy a keletiek hívják- majomelme, vagyis zakatolok az ébredés pillanatától, az egészen apró teendőktől kezdve a jövőképemig mindenen. Igyekszem tehát egyfajta mini-meditációval indítani a napot:

az ébredés pillanatában leállítani az automatikus zakatolást. Csak kikapcsolni mindent, és elképzelni, ahogy a fogaskerekek leállnak, kiürül az elmém. Néha elképzelem, hogy a nagyon negatív, frusztráló gondolatokat zsákokba söpröm, és kihajítom, majd ablakot nyitok, hogy friss levegő és fény áradjon az elmémbe és lelkembe. Elképzelem, hogy mindenem (a legkisebb sejtektől, a testemen-elméme-lelkemen keresztül az aurámig) szeretettel töltődök fel. Szinte ragyogok, vibrálok, újra szeretem magamat, az életemet, várakozással telve indulok neki a napomnak, és eltölt a hála.

Az agyalást, kattogást kiiktatni amúgy több szórakoztató tevékenységgel lehet (ez másnak lehet, hogy evidens , de én nehezen lazítok, és emiatt le kell írnom ilyen mondatokat :P ) Szóval számomra tökéletes kikapcsolási mód az angolul olvasás is. Valójában amúgy sem árt, ha kicsit visszahozom a nyelvtudásom, de most ráadásul egy olyan humoros könyvre bukkantam, ami tényleg ki is kapcsol (lásd fent a képet). És az én folyamatosa-agyalós-szorongós-énemnek ez olyan, mintha sok év fuldoklás és görcsölés után vehetett volna  egy nagy levegőt... Ráadásul ezt humorral kiegészítve szuper módja a tényleges töltődésnek, sőt, talán nem túlzás azt állítani: gyógyulásnak!

Most egyelőre azt érzem, mindez JÓ NEKEM. Még nagy változásról beszámolni nem tudok, de a "30 lépés projekt" ad valami kis világosságot az alagút végén: hogy lehet változtatni, érdemes, vannak még jó dolgok körülöttem.

Ennél több nekem most nem is kell.

Az előző lépéseket itt találod.

Blanka