A hétvégén igazi krízis helyzet tört ki, amely kétségbeesett zokogást és félelmet váltott ki belőlem. Egy olyan megalázó, számomra félelmetes és kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, amelyben már nem egyszer volt részemaz elmúlt években (a kisfiam egyszerűen nem került haza az apasági láthatásból, külföldről, miközben sértő-bántalmazó üzenetek lepték el a telefonom, és a hatóságok semmilyen szinten nem gondolták, hogy ezen a nemnormális helyzeten segíteniük kéne) ....

... de most az eddiginél sokkal hamarabb nyugodtam le, és váltottam stratégiát.

A gondolatom nagyon egyszerű volt: Ha ez a kétségbeesés, fenyegetőzés, kérlelés nem hozott eredményt az elmúlt x alkalommal, x évig, akkor most sem fog.

Ha valaki nem hajlandó együttműködni, és az eddigi eszközökkel sem tudtam elérni, hogy együttműködjön, akkor hiába is vetem be ugyanazt az eszköztárat. Az első nagy zokogás után (köszönhetően persze egy csodás barátnőmnek és a jogi segítőimnek) megráztam magam, és stratégiát váltottam.

Első lépésként: lenyugodtam, és elértem, hogy higgadtan tudjam szemlélni a szituációt.

Ez borzalmasan nehéz egy olyan impulzív embernek, mint én vagyok! Sajnos az elmúlt években rögzült az is, hogy bizonyos hangszínekre és sms-típusokra (Pavlov kutyájaként) automatikusan félelemre, kétségbeesésre váltok át. Azonban most leültem, kikapcsoltam az érzelmi szabadesést, és mihelyst tudatosan lenyugodtam, összeszedtem a gondolataim.

Nemcsak ebben a szituációban, de az ügyet tekintve is stratégia váltás következett, ami remélhetőleg új fordulatot hoz: félelem és áldozati szerep helyett igenis a higgadtságot és előremenetelt választom!

Az eddigi 13 önismereti, önfejlesztési módszerem (A 30 lépéses projektem) közé azért emelem be ezt a sztorit, mert ez is bizonyítja, hogy az önismeret nemcsak úri hóbort, de néha tétje van a tudatosságnak.  

Betartani, hogy több folyadékot fogyasztunk, vagy naponta hálalistát írunk: jó móka és nagy változásokat hoz. Egy igazságtalan és ijesztő szituációban TUDATOSAN higgadtnak maradni, vagyis tudatosan stratégiát változtatni: nem jó móka, de szintén előreLÉPÉS.

A heti tanulság tehát, hogy visszatérő konfliktushelyzetekben felesleges ugyanazt a nem bevált stratégiát alkalmazni, és hogy áldozati szerep helyett a  stratégia váltás az egyetlen járható út.

Hiszen minek erőltetni azt a módszert, ami nem működik?!

Update 2018 nyár: ez lépés óriási változásokat hozott, konkrétan a fent leírt, egy rosszul működő kapcsolatra nézve  végletes változást. A kommunikációm, a hozzáállásom, a szerepem mind változtak és nagyon eredményesen működnek immár hónapok óta. Ez csak azt bizonyítja számomra, hogy jól döntöttem, helyesen ismertem fel, hogy egy krízis helyzetben a saját hozzáállásomat és módszereimet is vizsgálni kell, mielőtt a körülményeket okolom!

Természetesen mindez az Élet bármely területén igaz: feltehetjük a "Működik-e ez a stratégia?!"-kérdést a mozgással, étkezéssel, párkapcsolattal, munkamorállal és egyebekkel kapcsolatban is... És ha ki tudjuk mondani, hogy "Nem, nem működik hosszú ideje...", nos, akkor ideje változtatni.

 

 

 

CSODÁS FEJLŐDÉST, VÁLTOZ(TAT)ÁST KÍVÁNOK:)

Blanka