A fent látható kép az elmúlt hetekben járta be a világhálót: ironikusan arra utal, hogy a legtöbb elhízott ember csak a felelősség alól bújik ki, mikor a genetikára hivatkozik – valójában igenis az életmód a meghatározó, és nem az öröklött gének! Egy biztos: a képen látható hölgy már egészen biztosan feladta a harcot. A mai bejegyzésben azt tekintjük át, valójában miről is van szó, mikor öröklött elhízásról beszélünk – vagyis mennyi a mi felelősségünk, ha az alakunkról van szó?!

Az orvostudomány mai állása szerint az elhízásnak többféle oka létezik: az ún. monogénes elhízás esetében a hátérben egyetlen gén hibája áll: a leptin gén és leptin receptor gén mutációja, mely az éhség és jóllakottság érzetért felelős. Jellemzője a korai gyerekkorban megjelenő extrém elhízás, evéskényszer. (Lent a képen: leptinhiányos gyermek a leptin adás után.)

Szindrómás elhízásnak nevezzük, ha az elhízás más betegséggel pl. mentális retardációval vagy valamelyik szerv fejlődési rendellenességével jár együtt. Nagyjából 25 féle ismert szindrómás elhízásból: pl. a Prader-Willi-szindróma tünetei a csecsemőkori elhízás, az enyhe mentális retardáció, a csökkent izomtónus, kis kéz- és lábfejek, mandulavágású szem.

 

A fent említett két típus igen ritka populációs szinten, a legtöbb esetben a poligénes elhízás esete áll fent, aminek kialakulásában a különböző genetikai tényezők, és a környezeti hatások EGYÜTTESEN és egymásra hatva játszanak szerepet. Rengeteg kutatás zajlik a mai napig, mely azt vizsgálja, hogy pontosan mely gének azok, amik az elhízásért felelősek – de a tapasztalat eddig azt mutatja, hogy ebben az elhízási formában sok gén működik közre, nem pedig egy meghatározott gén meghatározott formája. Ez azért van így, mert az emberi génállomány olyan sokszínű, és olyan mértékben számít a környezet is, hogy nem lehet egyértelmű eredményeket felmutatni (szemben ugye a laboratóriumi patkányokkal, mik minden országban ugyanúgy "működnek", az emberek az egyes országokban, társadalmi helyzetben stb. egészen máshogyan élnek). Azonban szinte mindegyik elhízásról szóló tanulmányban felmerül az „FTO-gén” (fat mass and obesity associated) neve: sokkal gyakoribb az elhízás az körében, akik hordozzák ezt a gént, mint azok körében, akik nem! A gén hatása, hogy csökkenti a jóllakottság érzést, ami további evésre sarkall. AZONBAN: arra is bizonyítékot találtak a kutatók, hogy az FTO-t hordozók körén belül hajlamosabbak az elhízásra az ülőmunkát végzők, és hogy a rendszeres mozgás befolyásolja a gén hatását, vagyis mozgással szabályozódik az étvágy!

Azt tehát már tudjuk, hogy az elhízásban lehet szerepe a genetikának, a fent említettek azonban csak HAJLAMOSÍTÓ tényezők, vagyis nem garantálják az elhízást, van beleszólásunk az „alakulásunkba!” Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott az elhízottak száma – márpedig az emberi faj genetikai állományában nem történik számottevő változás néhány évtized alatt! Tehát egyértelmű, hogy az életmód igenis kiemelt szerepet kap, ha testsúlyról beszélünk! A napjainkban megjelenő felesleges táplálék újabb evésre csábít, a fizikai inaktivitás pedig tovább rontja a bevitt és elégetett kalóriák arányát.

Összefoglalva tehát: a genetika adott, de a döntés végső soron a mi kezünkben van. Az első lépés, hogy elhatározd: változtatni szeretnél, a második, hogy komolyan tervezd meg a célig vezető utat! : ) Mi a véleményed? Mondd el a facebook oldalunkon !! : ) Üdv, Blanka

FORRÁS: link