Amikor felmerült, hogy egyszülős családoknak adjak valamiféle segítséget edzőként meg coachként, meg írjak nekik/róluk, akkor hirtelen elém hasított a felismerés: mennyi mindent tudok erről a témáról. Hamarabb lettem egyedülálló anya (25 évesen), mint bárki a környezetemben, majd 6 éven át alkottunk a kisfiammal egy egyszülős családot. 6 év alatt nagyon ritkán éreztem magam "hendikeppesnek" emiatt, nem volt arra mutató jel, hogy emiatt kevesebbet érnék a húspiacon, a munkaerő piacon vagy bárhol - magával az egyedülálló anyaság létével nem volt bajom. Hihetetlen szép szimbiózisban is éltünk: mi nem csak délután és a közös programokon voltunk együtt a gyerekkel, hanem jött velem dolgozni, tanulni is...

De néha be-bekúszott az életünkbe egy árnyék, ami jelezte, hogy nálunk azért van mibe belekötni: volt, hogy a kisfiam sírva jött az oviból haza, mert az óvónéni felvilágosította, hogy "ő bizony család nélkül él. Mert ugye a család az az apa-anya-testvérek." És volt, amikor egy hirtelen kiadás miatt s.o.s takarítói munkát vállaltam éjszakára. És egy betegség vagy soronkívüli program miatt órákig, napokig szervezkedtünk, ki megy a gyerekért, ki marad vele... És hányszor késtem el az oviból... És hányszor képzeltem, hogy sosem jutunk 1-ről a 2-re... És hányszor vívódtam, hogy eleget tudok-e adni neki? Boldog lesz-e majd?

De az élet haladt előre, dolgoztam és tanultam és igyekeztem fejlődni, és egyszer csak azt láttam, hogy a gyerekem szuper kis 7 éves lett, barátkozós, jó humorú, teljesít, tök jó gondolatai vannak, van önbizalma, az egészségtől majd kicsattan - én meg közben elérkeztem az álom-munkámig, és hoppá, még képzettebb is lettem, és egyszer csak már megtakarítani is tudtam, és fejlődtem 100 téren.

Miért írok erről?

Mert nekem is megvan az egyszülős történetem, de ez a történet egy nagy folyamat része, volt előtte is valami, meg most is megyünk tovább - immár nem egyedül. Az egyszülős családok sokezer történettel bírnak, és sokszor csak átmeneti az állapot, hogy picit "egyedül" vannak.

Az egyszülős család nem "a szingli anyuci plusz a kölyke" kombó, hanem sokkal több annál: egy gyönyörű folyamat, egy vagy több ember hősi útja, az újjászületés metaforája. Nem állapot, nem kudarc. Inkább dinamikus folyamat, mert van előtörténete, zajlása, aztán sokszor véget is ér az egyszülőség, csak átmenet volt, fájó-csodaszép átmeneti időszak. 

A szívemhez borzasztóan közel álló családmodell (egyébként most olvastam, hogy 16-féle családmodell létezik - érdekes, ugye?!) - épp ezért azt találtam ki, hogy

az egyszülős családok tagjainak (egyedülálló anyukáknak, apukáknak, a gyermekiknek vagy az új, alakuló pároknak) egy ingyenes coaching alkalmat biztosítok, ha #egyszülős jeligével küld emailt nekem! 

 

Jön majd még egy ingyenes lehetőség az egyszülős témában: 2019. június 12-től táncos, alakformáló órával jövök az Egyszülős központban szerdánként! És akkor mostantól rendszeresen olvashattok tőlem ebben a témában is itt a Fitneszanyu blogon. Mivel ez egy életmód-blog, elsősorban saját személyes élményekkel, tapasztalatokkal közelítem meg a témát (nem vagyok szociológus, pszichológus, hogy a családmodellek jellegéről beszéljek), mesélek majd saját sztorikat, könnyedé-őszintén, és persze edzőként- és coachként néhány tippel, megoldási technikával is jövök majd! :)